Márk
Nagyon sok mindenben változtam, ha nem is az elmúlt fél évben, hanem az elmúlt két hónapot nézve, például abban, hogy letettem a drogot. A drogozás helyett elmegyek például, és lemegyek edzőterembe. Gondolkozom azóta, hogy egy-egy bizonyos dolognak mik a következményei. Nem megyek, és csinálom a hülyeségeket, mint régen, amikor bajba kevertem magam. Vagy a hozzáállásom a srácokhoz is megváltozott. Nem azonnal kiabálok azokkal, akik balhéznak. Először szólok, aztán még sokszor, nyugodtan. És ha nincs megoldás, akkor inkább elvonulok a szobámba, és elengedem a dolgot. Vagy szólok egy nevelőnek.
Valamilyen szinte büszke vagyok arra, hogy megpróbáltam, megpróbálom úgy élni az életemet, hogy ne legyen unalmas, monoton. Amikor kijártam a barátaimhoz, csináltuk a hülyeségeket, sokféle hülyeséget, ami izgalmas volt, de ami tilos volt, ami viszont tilos is, tiltott is volt egyszerre. Ezekben az időkben viszont embereket veszítettem el, vagy felelősséget kellett vállalnom fájdalmas dolgokért, amikért más nem vállalta a felelősséget. Ez volt az áldozat. Tehát ez is én vagyok, én voltam, de újra nem csinálnám.
Sokkal érettebb lettem, és felelősségteljesebb is. Olyanná váltam, akire fel lehet nézni. Két hónapja, hogy letettem a drogot, és tiszta vagyok. Példát szeretnék mutatni a többieknek. A többieknek a sorsa pedig attól függ, hogy mennyire erősek, és, hogy hogy döntenek. És én példát mutatok ebben, hogy nem lehetetlen. Hogy mindez lehetséges.
Messze még az út vége. Ahhoz, hogy úgy érezzem, letettem valamit az asztalra, az kell, hogy tiszta maradjak addig, amíg el nem hagyom az otthont, és azután is, és, hogy lássam, nyomot hagytam. Hogy lássam, mások azért váltak jobbá, azért tartottak ki például abban, hogy ne használjak drogot, mert erőt merítettek belőlem.
Az elején nagyon féltem attól, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni. Korábban nem szerettem annyira a gyerekeket. Féltem. Egyrészt a gyerekzsivaj, meg ilyenek… nem álltak közel a szívemhez. Aztán ez megváltozott. Közel kerültek a szívemhez. Ott volt egy kis srác, akinek segítettem fogat mosni, vagy mesét olvastam nekik a lefekvéskor, vagy csak simán játszottam velük, vagy etettem őket, segítettem nekik az étkezésben, vagy bármiben. És megszerettem őket.
Minden este azon gondolkodom, hogy mekkora utat tettem meg. Hogy honnan jöttem, és hová érkeztem, hogy hol tartok most. Hogy régebben még azon aggódtam és feszültem, hogy mikor jutok droghoz, ma meg már azon, hogy hogyan alakul a barátnőmmel a kapcsolatom.