Seatin
2022. december 13. – elbújtam, és telefonoztam a megérkezésem napján. Szétromboltnak látom az akkori magam, nem volt meg az alapmegállásom a világban, és össze-vissza dülöngéltem - átvitt értelemben. Hosszú hajam volt, és kevésbé voltam higiénikus. Erőszakosnak láttam a helyet, nem mehettem be a szobámba, nevelőibe, konyhába, a szabályok, minden… szigorú volt minden. Volt egy srác, és volt egy nevelő - ők voltak azok, akik segítettek. Az a srác lett a legjobb barátom. Kiállt mellettem. Kedves volt, jó barát volt. Ha ő nincs, kábé ugyanabban az állapotban lennék. Ez a bizonyos nevelő kedves és elfogadó, és nem túlzottan szigorú. Őt is nagyon szeretem. Rá csalta a mosolyt az arcomra. Szeretem őt. Mindenki szereti őt. Örülök, hogy marad még egy évet az Otthonban. Az intézetvezetővel régebben egyáltalán nem voltam jóban, nagyon nem. Most meg szeretem. Kedvelem. Jót látok benne. Szigorú, de megvan, miért szigorú. Nélküle nem lennék ott, ahol vagyok.
Hogy mit viszek magammal? Barátságokat. Két srác barátságát is.
Van egy emlékem, a balatoni nyaralásról, amikor … Ez a kedves barátom az első napokban nem ment be a vízbe, én viszont már az elejétől fürödtem. Aztán az intézetvezető asszony rávette, hogy menjen be a vízbe, és én pedig ott úszkáltam mellette, és ez… ez nagyon jó volt. Kedves emlék.
Mit kaptam ettől az évtől? A tiszteletet. Ami kijár a nagyoknak. Van két részem: az, aki nem tudja elfogadni, ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretném, és a másik pedig, aki könnyen elfogadja. Van egy kettő közötti állapot, én, amelyiket kevesen ismernek – ez a fake. Ott megesik, hogy valaminek ugyan nem örülök, de kívülről az látszik, hogy minden oké.
Sokan nem tudják, hogy mit érzek, mert, ha akarom, kimutatom, van viszont olyan is, amikor rettenetesen fel vagyok cseszve, és akkor eldobom magamtól az egészet, és úgy teszek, hogy oké, nem baj. Aztán elmegyek, és ott robbanok ki a sarokba, és felfakad, ami bennem van. És nem tudom, más sem tudja, hogy mikor jön el ez a pillanat.
Vannak ezek a kitörések, de úgy tekintek rá, mint a múlt. Van a múlt, a jelen, és a jövő. A legfontosabb ezek közül a jelen. Aztán a jövő. Tehát a múlton nem tudok változtatni. Most azt tudom tenni, hogy megalapozom a jövőt. Tehát gondolkozom, mielőtt cselekszem. Jól haladok ezzel. Nem rég volt egy konfliktus, és kezdték felcseszni az agyam - de vissza tudtam fogni magam. Amúgy jó ez. Amikor uralkodom magamon.
És fejlődött a higiéniám.
És másmilyen lett a gondolkodásom is.
Régebben azt gondoltam: ennek semmi értelme, és csak a telefonban leszek zúgva (beszűkülve). Be voltam zárva a saját világomba. A saját teremben. És egyre nagyobb lett ez a tér, és kitágult, és végül jöttek emberek, és megszakították ezt. Talán ez a srác, akire elsőként számítottam az Otthonban, aki a leginkább kinyitott engem. De voltak sokan mások is.
Milyen a kinyílt terű Seatin?
Elfogadóbb. Tisztelettudóbb. A szókincsem is fejlődött. Sportban is fejlődtem - pingpongban és kosárlabdában. Belátóbb lettem - látom a másik álláspontját.
Egy év. Hosszú volt. Az egész. Amíg nem jártam suliba. Onnan kezdve viszont, hogy jártam, gyors lett. Meg vagyok lepve, milyen gyorsan telik az idő. Végülis… már csak egy fél év, és kerülök haza.