JJ
Amikor bekerültem ide, konkrétan úgy voltam hogy nem akarok idejönni. És hogy találjak ki valami normálisabb
megoldást ennél. Aztán elhatároztam magam, hogy bejövök ide. Akkor úgy gondoltam, hogy bármi jobb lenne
édesanyáméknál. Elég rossz viszonyban voltam velük. Idővel itt, az otthonban befogadtak, és élveztem itt bent
lenni. Ezután volt egy igen nehéz időszakom, amikor több hónapig szökésben voltam. Elég aktívan használtam
drogot. Ezt követően nehezen, de sikerült ebből kilábalnom. Ezután megéltem még egy nehezebb időszakot:
sorozatosan hibáztam, és hibás döntéseket hoztam az életemben. Most úgy érzem, hogy nem tudtam ebből az
időszakból kiszakadni, de talán jó irányba vagyok, hogy jó úton legyek Az otthontól azt kaptam, hogy sikerült
elhagynom a drogot, és már csak néha esek kísértésben. De már nem látom az értelmét, mert tudom, hogy nincs
értelme, és miért is csináljam akkor. Édesanyámmal pedig egy hosszú beszélgetéssorozat során lépésről lépésre
egyre jobb lett a kapcsolatunk - a mai napig beszélgetünk. Mára a múlthoz viszonyítva gyökeresen megváltozott a
kapcsolatunk a jó irányba. Elfogadott engem, és már az ő szemében sem vagyok egy pátyolgatni való kisgyerek.
Határozott és céltudatos emberré szeretnék válni. Hogy szavahihető legyek, és, ha valamit elhatározok, akkor meg
is valósítsam. Az irány jó, de rengeteget kell még ezen dolgoznom.
Feszült légkörből megszabadulni, nem másban kárt tenni sem szavakkal sem testileg, mégis elkerülni minden
konfrontációt - ezt jelenti számomra a szökés. Másrészt izgalom is ez, hogy mikor kapnak el, vissza visznek-e
vagy sem. Végül pedig a társaság az, ami vonz egy szökésben. A cél ilyenkor, hogy egy bizonyos társasággal
együtt töltsek minőségi időt.
Amikor a többieknek segíthetek, akkor úgy érzem, hogy önmagam vagyok, mert mindig is azt akartam, hogy másoknak
segíthessek. Akkor vagyok önmagam itt, az Otthonban. Lehet ez egy házi feladat, egy kisebb-nagyobb szívesség,
egy probléma, amelynek megoldásában aktívan segítek. Gyerekkorom óta ilyen voltam, hogy segíteni akarok más
embereknek. Ha ez annyi volt, hogy egy porszemet három centivel odébb rakok, akkor azt jelenti a segítség, hogy
egy porszemet három centivel odébb rakok.
Az otthonban való lét ez: vagy fejessel a betonba, vagy kellő erővel megkapaszkodom egy faágban és felhúzom
magamat. Ezt jelenti számomra az otthonban-való-lét.
Ami segít, amikor este végiggondolom, hogy ezt meg azt tettem, és azt is, hogy hogyan kell most továbblépni.
Minden nap végignézem, hogy mi az, ami rosszat csináltam aznap, amit máshogy kéne csinálni, és mi az, amit
folytatnom kell, és másnap is újracsinálnom. Az iskolára is koncentrálok, de ez nem mindig könnyű, mert
kialvatlan vagyok, vagy mert nehéz figyelni a feladataimra.
Ez az időszak az életemben, amikor meghúzom a vonalakat. Amikor megmondom, hogy én mit akarok, hogy én mit
szeretnék. Ez viszont feszültséggel teli. Mert nemet mondani nehéz, mert az én nemem az egy igen saját magamra,
míg másnak pusztán egy visszautasítás. Számolok ezzel. Viszont az én utam az én utam.
