Farkas
Belvárosi remény
FARKAS vagyok. Nagyon rossz úton jártam. A hetedik kerületi utcákat úgy ismerem, mint a tenyeremet, ismertem minden egyes sarkot, ismertem még a követ is, minden porcikáját az utcáknak. És minden egyes emberen átláttam, mint az üvegen. A lelkem idősebb volt, mint a valós korom. Pénzt csináló éjszakai farkas voltam. Sok rosszat megtettem. Egyedül a világ ellen. És amikor az utolsó erőm elment, akkor jött Isten az életembe. De kaptam egy esélyt Istentől, és azt tapasztaltam meg az életben, hogy, ha hétszer is elesek, mind a hétszer felállok. Mert nem az a gyenge, aki elesik, hanem, aki elesik, és nem tud felállni. Egyedül győztem le a múltamat, közben mindenkinek azt mutattam, hogy jól vagyok. És a sötétségben is megtalálom a reményt. A remény azt jelenti, hogy mindig lesz esélyem, hogy, ha ma valami nem sikerül, holnap attól még sikerülhet. A sötétség pedig a kilátástalanságot jelenti a számomra, amikor nem látom, merre tart az utam. Rossz úton járok, de jó irányba haladok. Hogy hová vezet a jó út? A világosságba, a szeretetbe. A jó út a tisztességes út, ami az emberi becsülethez vezet. És ami most leginkább kell az én életembe, az az Isten, kitartás és a családom. És a kilencedik hónapomban új emberként fogok visszatérni.